A sírtárgyak-más néven temetkezési tárgyak vagy temetkezési tárgyak- szorosan kapcsolódnak az emberi társadalmi tudathoz, vallási meggyőződéshez és spirituális meggyőződéshez. Amíg a „lélek halhatatlanságának” fogalma fennáll, addig a sírjavítás gyakorlata is fennáll; továbbá a „gyermeki jámborság” mindent átható társadalmi értéke történelmileg e szokás megerősítését és állandósítását szolgálta. Következésképpen a korszakok során mindenütt előfordultak bonyolult temetések és pazar temetési szertartások.
Kína az ókor óta fenntartja azt a hagyományos filozófiát, hogy "a halottakkal úgy kell bánni, mintha még élnének". Az ókori sírokba elhelyezett tárgyak jellemzően a mindennapi életben használt praktikus tárgyakból állnak, vagy „mingqi”-ből (szellemi edények)-kifejezetten az elhunytak számára készített tárgyak-, azon a meggyőződésen alapulva, hogy az elhunytak hasznosítani tudják őket a túlvilágon.
A sírtárgyak a magántulajdon fogalmának kézzelfogható megnyilvánulásaként szolgálnak a temetési rituálékon belül; jelzik a sírfoglaló identitását és társadalmi rangját. Az ókori államok rituális kódjai („li”) általában az elhunyt egyén élete során fennálló státuszának és helyzetének megfelelő sírtárgyakat írták elő. Bármilyen temetést, amely túllépi ezeket az előírt határokat, yuzhinak (a rituális normák megszegésének) tekintették, és elvileg büntetőintézkedéseknek vetették alá.
Ahogy a név is sugallja, a "sírtárgyak" (*suizangpin*) olyan tárgyak, amelyeket egy sírkamrában helyeznek el az elhunyt mellett. Ezek az elemek gyakran a „mingqi” (szellemi edények) -formát öltik, amely kifejezés „rituális tárgyakként” is értelmezhető. Ezek a tárgyak a gazdagságot, az identitást és a társadalmi státuszt szimbolizálják; következésképpen a jáde-egy hatalmas kulturális jelentőségű anyagból- készült sírtárgyakra különösen szigorú és bonyolult protokollok vonatkoztak.
A sírtárgyak osztályozása: A sírtárgyak nagyjából két fő csoportba sorolhatók. Az első olyan tárgyakat tartalmaz, amelyeket a sír lakója élete során használt. A második olyan tárgyakból áll, amelyeket 'nem' használtak életük során,-sőt előfordulhat, hogy nincs is belőlük semmiféle gyakorlati hasznuk-, de kizárólag eltemetés céljából készültek; ez utóbbi kategóriát kifejezetten „mingqi”-nek nevezik.